| I. (Szent) István király
Uralkodott: 997–1038
I. (Szent) István király a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége, ő volt az első keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezője. Édesapja, Géza fejedelem, édesanyja, pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolt nevű leánya volt. István 970 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-es megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki. Édesapa keresztény szellemben nevelte. 996-ban feleségül vette Henrik bajor herceg lányát, Gizellát. Ebből a házasságból valószínűleg 5 gyermek született de közülük csak Imre élte meg a nagykorúságot. Apja, Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben, 997-ben. Azonban 1000-ig még csak fejedelemként, majd 1000-ben koronázták királlyá a mainzi ordó szerint Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával. A pápa őt független keresztény királynak ismerte el, István nem tartozott senkinek hűbéri kötöttséggel, isten kegyelméből lett király, ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság.
Uralkodása elején meg kellett törnie a törzsfőket, akik hatalmát és életét veszélyeztették. Még megkoronázása előtt 998 tájékán legyőzte rokonát, Koppányt, akinek célja az volt, hogy elfoglalja a trónt, és feleségül vegye István özvegy édesanyját, Saroltot. Majd megkoronázása után 1003 körül leverte az erdélyi Gyula lázadását, aki Sarolt testvére volt. 1008 körül, pedig Ajtony felett győzedelmeskedett. Az ellenfelek földjeit a sajátjaihoz csatolta így került a legnagyobb földterület az ő kezébe. Patrimoniális királyságot tartott fent, hatalma alapja a föld volt. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot. Ennek területén királyi vármegyéket szervezett. A vármegyéknek ellátást és védelmet kellett biztosítaniuk. Ispánok vigyáztak arra, hogy minden rendben menjen, fő ispán a nádorispán volt, aki a király helyettesének számított. A nép a király számára termelt. Létrejött egy nemzetközi királyi útvonal is. Esztergomot nevezhettük a király székhelyének, bár ő folyton vándorolt.
István megerősítette a vallást, egyházszervezetet épített ki, melynek élén az érsek állt, alatta a püspök, akinek a segítője a káptalan volt, az esperesek, pedig közvetítők voltak a püspökök és a kisebb templomok papjai között. Érsekség alakult először Esztergomban majd Kalocsán, illetve 10 egyházmegye jött létre. Kolostorok építésére is sor került Pécs-váradon, Veszprém-völgyében, illetve még Géza nevéhez fűződik a 996-ban épült bencések kolostora Pannonhalmán. Munkaerőt biztosított a templomi menedékjoggal (asylum), földet adott az egyháznak, és megadta a bíráskodás jogát is. Ezek jellemezték belpolitikáját.
Külpolitikája során célja volt a jó viszony kialakítása a szomszédokkal, Gizellával kötött házassága is ezt biztosította. Dinasztikus kapcsolatokat épített ki a Német-Római, és a Bizánci Birodalommal. II. Szent Henrik halála után a Német-Római Birodalommal ideiglenesen megromlott a viszony. A németek és bajorok Magyarországon fosztogattak, majd ezt a magyarok ugyan így viszonozták, majd erre hivatkozva II. Konrád Német-Római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot. István itt is fölülkerekedett, majd bajor közvetítéssel békét kötöttek.
Törvényei a bajor és a karoling jogrendet is tükrözik. István két törvénykönyvét ismerjük. Az elsőt 1001-ben írták, ez 35 cikkelyt tartalmaz. Főképpen az egyházról rendelkezik: papságról, az embereknek böjtölni, gyónni kell, de emellett rendelkezik a magántulajdonról, földesúri jogokról, vendégek befogadásáról, özvegyekről, árvákról. Második törvénykönyvében megszabja, hogy 10 falunak egy templomot kell építenie, ezen kívül kötelezővé tette a misére járást vasárnaponként. István törvényei megváltoztatták az örökösödésre vonatkozó eddigi szokásokat, ezáltal védve a magántulajdont és megszüntetve a levirátust. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
